A Magyar Anatómusok, Hisztológusok és Embryológusok Társasága új honlapjához

Tisztelt Társasági Tagok, kedves Barátaim!

Azt hiszem nem érhet bennünket az a vád, hogy elsiettük volna a Társaság honlapjának elkészítését. Mentségünkre legyen mondva, hogy rengeteg hasznos és kevésbé hasznos információ zúdul ránk más forrásokból. Ezúttal azonban úgy látjuk, hogy a Társaság identitásának megőrzése érdekében elkerülhetetlen megnyitni ezt a kommunikációs csatornát. Természetesen nem egyszerűen a Társaság egységén van a hangsúly, hanem azokon a célkitűzéseken, amelyeket a Magyar Anatómusok, Hisztológusok és Embryológusok Társasága képvisel, vagyis a morfológia oktatásának, kutatásának és művelésének ügyén. Kitekintve a világba, hazai és külföldi példák egyaránt azt sugallják, hogy a felsőoktatás és az egészségügy is válságjelenségek színtere, egyben reformtörekvések céltáblája. Ebben a helyzetben a morfológiai tárgyak képviselőinek is össze kell fogniuk ahhoz, hogy értékeinket megőrizzük, érdekeinket érvényesíthessük.

Amiért esetünkben ez az intelem különösen fontos, az az, hogy tudományos kutatómunkánk gyakorlása közben gyakran más és más körökhöz csatlakozunk, vagyis ritkábban kerülünk egymással közvetlen kapcsolatba, mint ahogyan arra szükség volna. A kétévente megrendezett Anatómus Konferenciák és Közgyűlések nem bizonyulnak igazán elegendőnek ahhoz, hogy napi gondjainkat megvitathassuk, megkereshessük egymást és tudjunk egymás nehézségeiről és sikereiről. Saját egyetemünkön, saját karunkon is magunkra hagyatva próbáljuk felvenni a harcot az intézmény gazdasági vezetőivel, curriculum-reformereivel. Érvrendszerünkön, amely legtöbbször a nemes hagyományokon alapul, könnyen rést lehet ütni azzal, hogy nemzetközi trendekre hivatkoznak, és bemutatják miként veszti el a morfológiai oktatás az orvosképzésben korábban betöltött meghatározó szerepét.

Hiba lenne az anatómiát ma ugyanolyan súllyal kezelni, mint Mihálkovics Géza vagy Lenhosék Mihály korában volt, de szent meggyőződésem, hogy a beteg szervezet gyógyítására nem kerülhet sor biztos morfológiai tudás nélkül. Ez akkor is így van, ha a nanotechnológia, a molekuláris biológia és a genetika korát éljük, amikor elképesztő ütemben kerülünk közelebb az élettani folyamatok megismeréséhez. Amikor új tantárgyak jelennek meg, amelyeknek helyet kell szorítani a curriculumban, minden valamire való kari vezető szemei előtt az anatómia oktatás óraszámai jelennek meg, amelyek terhére a genomikától kezdve a balneológiától szinte mindent bele lehet tölteni a tematikába.

Ugyanakkor külföldi hallgatóinktól arról értesülünk, hogy a magyar egyetemek gyakorlat-orientált, széleskörű boncolási tapasztalatot kínáló morfológiai oktatása igen komoly vonzerő, és sokan éppen azért választják hazánkat, mert itt bábuk és komputer programok helyett igazi tetemeken folyik az oktatás. Ne feledjük, hogy éppen ezért igen költséges ez a képzési forma, de a magas óraszám miatt is tekintélyes hányadot jelent az elméleti intézetek költségvetésében. Gondjainkat fokozzák az időről időre kirobbanó bonctermi „botrányok”, amelyeket a sajtó nagy élvezettel céloz meg, és amelyek hónapokig biztosítják a szórakozást a nagyközönségnek, hiszen olyan területekre nyílik így rálátásuk, amelyekbe jószerével aligha kaphatnának belépési engedélyt. Egységes fellépéssel, határozott intézkedési tervekkel, egyeztetett rendszabályokkal nagyon sokat lehetne segíteni egymáson és magán a leértékelődés szélén álló diszciplínán.

A képalkotó diagnosztikai módszerek elterjedése, a modern sebészeti eljárások megjelenése éppenséggel fokozza az igényt a megalapozott morfológiai tudás iránt. Az a klinikusok által sokszor hangoztatott érv, hogy a felsőbb éves hallgatók már semmire sem emlékeznek anatómiai tanulmányaikból, csak aláhúzza a tárgy fontosságát. Az anatómiai képzés a második évben gyakorlatilag végérvényesen lezárul medikusaink életében, holott a megszerzett tudás megőrzését az anatómiai oktatás kiterjesztése jelenthetné, ha nem is kötelező tárgyak, hanem választható, kredites kurzusok formájában. Szomorú, hogy a szakképzésből is hiányoznak a morfológiai tárgyak, arról nem is beszélve, hogy az anatómiai tárgyak oktatói saját területükön nem is szerezhetnek szakképesítést.

Kedves Tagtársaim, a fenti gondolatok jegyében határoztuk el, hogy pótoljuk régi adósságunkat, és fórumot teremtünk magunknak, anatómusoknak és morfológusoknak közös gondjaink megbeszélésére és megvitatására. Mivel „klubunk” egyelőre zártkörű, vagyis csakis a hazai morfológiai tanszékeken foglalkoztatott hivatásos oktatók, kutatók, illetve a Társaság tagjai látogathatják honlapunkat, kendőzetlenül elmondhatjuk egymásnak gondjainkat, elképzeléseinket, terveinket.

Nem kész honlapot nyújtunk át az érdeklődőknek, hanem egy keretet, amelyet szeretnénk hasznos tartalmakkal, fontos kapcsolódási pontokkal, linkekkel feltölteni. Kívánatos, hogy valamennyi morfológiai intézet honlapja közvetlenül elérhető legyen, szeretném, ha az összes tanszéki tematika vagy éppen az intézetek története, nagy elődeink életútja megjelenne a honlapunkon. Feltétlenül helyet kell adnunk azoknak a tudományos eredményeknek, közleményeknek, amelyek a mi műhelyeinkből kerülnek ki. Kérem, hogy mindenki tekintse sajátjának ezt az ügyet, és segítsen abban, hogy olyan honlapunk legyen, amelyet érdemes rendszeresen felkeresni.

Szél Ágoston, a MAHET elnöke

2008. április 15.